Az elmúlt hetekben az utazások és látogatók fogadása mellett történt velem néhány más apróság is. :)

Az egyik legfontosabb, hogy életemben először leadtam egy tárgyat. Akik ismernek, tudják, hogy eddig minden tantárgyat becsülettel végigcsináltam az egyetemen és a Collegiumban is, akár tetszett, akár nem. Viszont most Spanyolországban vagyok, és van az a mondás: „If you are in Rome, do what the romans do!” Hát most én is így döntöttem. Leadtam a Proyectos 2. nevű tárgyat, ami elvileg a fő tárgy lenne: épülettervezés. De ez volt a racionális döntés, minél többet gondolkozom rajta, annál inkább egyértelmű. Végső leadás előtt 1 hónappal még mindig összesen 3 konzultációnk volt, és még mindig koncepcionális alapgondolatokkal „vacakoltunk”. Azért mondom, hogy vacakoltunk, mert olyan problémákon lovagolt a tanár, amit én nem láttam problémának, és a mai napig nem értem, hogy a Google cég irodaházának tervezésekor, az épület koncepciója miért egy ettől független Berlin város léptékű várostervezési megoldás következménye kell hogy legyen, és arról szó sem lehet, hogy esetleg az irodaház gondolatisága hat vissza??? Szóval elég sok nyelvi problémát is éreztem az egész félév alatt, és úgy tűnt a tanárok sem vették észre, hogy csupán a 10 oldalas spanyol feladatkiírás értelmezése hetekbe telt. És miután mindezzel megküzdöttem, hibás volt, hát nem fantasztikus??

Összegezve kimondhatatlanul nagyon örülök, hogy leadtam, de be kell vallanom, hogy picit csalódott is vagyok, mert azért jön az építészhallgató Spanyolországba, hogy megtanulja, hogyan terveznek a „nagyok”. Ehelyett a legrosszabb féléves tárgyam a tervezés lett. Sebaj, az a tény vigasztaló, hogy a várostervezés nagyon jó. Tudom, hogy sokan csak meg akarnak szabadulni tőle otthon, és nincs nagy presztízse otthon a várostervezésnek, de higgyétek el, itt ezt is másképp csinálják. Bár Petrával sokat bajlódtunk / bajlódunk itt is a kiírások és szabályozások fordításával és értelmezésével, a tanárok városból rendkívül segítőkészek. Az elején nagyon furik voltak, és nem mondhatnám, hogy szimpatikus embereknek találtam volna őket, de most már teljesen más. Még mindig picit furik, de látják, hogy rendesen dolgozunk, és tényleg segítenek amiben tudnak. Ráadásul oda is figyelnek, mert már mindkét tanár megjegyezte nekem, hogy látják mennyit fejlődött a spanyol tudásom :).

Mindezek ellenére továbbra is a Foto a kedvenc tárgyam. Olyan egyszerű, és annyira élvezetes. Olyan mintha az egyetemen is lenne olyan oktatás, mint általános iskolában volt rajzból Isti bával. Ahol a tanárt nem az érdekli, hogy még egy gépelt oldallal többet beletuszkoljon a fejembe, hanem hogy megértsem, és ami sokkal fontosabb, meg is szeressem azt, amit éppen tanulok! Hetedikben megtanultam analóg géppel fényképezni, és használni a sötétszobát, itt most megtanulom a digitális és műtermi fényképezés „trükkjeit”. Persze sokat tanultunk a fényképezés történetéről, mostanában viszont már kortárs fotóműhelyek és iskolák alkotásait vesszük. Nagyon élvezem.:)