A mai napom fantasztikus volt! Már önmagában az is bőven elég lett volna, hogy voltam a madridi operaházban, azaz a Teatro Realban. Annak ellenére, hogy kívülről elég jelentéktelennek tűnik az épület, belülről annál lenyűgözőbb. Dupla előtere van. Az első semmi extra, ide bárki bejöhet, a másodikba viszont már csak jeggyel lehet belépni. Ez egy klasszikus, 19. századi előtér egy kis neobarokk térszervezéssel: nyújtott elliptikus alaprajzzal, és 4 emelet magas galériával, ami rögtön magával ragadja az ember szemét.
És annak ellenére, hogy kívülről egyáltalán nem tűnik nagyobb épületnek, mint a budapesti Állami Operaház, sokkal nagyobb. A nézőtér 6 emeletes, és a hatodik legalább 4 emelet magas. Hihetetlen. Persze a diákjegy (ami igazán pénztárcabarát) a legfelső sorokba szól. Én hátulról a negyedikben ültemJ. A Rómeó és Júliát néztük meg balett előadásban. Lenyűgöző volt, és ilyen magasból még az olyan kevésbé avatott nézők számára is, mint én, gyönyörűen kivehető volt a koreográfia és a csoportképek. Az egész előadás gyönyörű volt, igazi élmény.
Az opera után (ami délben kezdődött) kávéztunk egyet, és még elmentem néhány időszaki kiállítást megnézni. Az idő persze gyorsan elrepült, de nagyon jól esett egész nap csak elmerülni a művészet különböző műfajaiban, gondolkozni, sétálgatni… Megnéztem a La Sombra – t, ami egy tematikusan összeválogatott kiállítás arról, hogy a különböző művészeti korszakokban az árnyékot hogyan és miként használták a művészek, képekkel a világ minden részéről. A modern rész végén egy kisebb foto-kiállítás volt, ahol három magyar fénykép is szerepelt, kettő Kertész Andrástól, aki egyébként az egyik kedvenc század eleji fényképésze a Fotografia Artistica professzoromnak! Kíváncsi vagyok, hányan ismerik őt otthon. Én bevallom őszintén, nem ismertem idén januárig.
A Reina Sofiában most is lenyűgöző időszaki kiállítások voltak. Egy retropresktív kiállítás Juan Munoz műveiből és egy teljes életművet bemutató szoborkiállítás Julio González művészetéről.
Végezetül kaptam még egy kis ízelítőt a Fauve-ok művészeti irányzatról Vlaminck képei átlal a La Caixa (bank) CSR tevékenységének köszönhetően.
Van sok minden, ami nem fog hiányozni Spanyolországból, például hogy a spanyoloknak gyakorlatilag nincs intimszférájuk, ezért mindig ott toporognak a tiedben!! De van sok minden amit, megtanulhatnánk tőlük. Az egyik, hogy rengeteg ingyenes kulturális, művelődési lehetőséget biztosítanak. És nem csak az állam, hanem a cégek is. Kíváncsi vagyok, hogy hány évet kell arra várni, hogy az OTP vagy a MOL saját zsebből felújítasson egy Bp-i műemléképületet, esetleg felkérjen egy magyar vagy nemzetközi sztárépítészt, hogy tervezzen meg az épület modern kiegészítését, és aztán hónapról hónapra, évről évre magas színvonalú kulturális programmal töltse meg!
