A kirándulás Albacete-be nagyon jól telt, bár nem úgy, ahogy számítottunk rá. A könyvem, amit Rékustól kaptam, a következő képpen kezdi a város leírását: „turisztikai szempontból unalmas kisváros, de fontos közlekedési csomópont és kellemes pihenőállomás lehet Madrid és Valencia között.” Hát ez szó szerint IGAZ. Nincs semmi „turisztikai látnivaló”. A város legnagyobb látványossága egy neoromán templom, amit ők „katedrális”-ként tábláznak ki, de alig nagyobb, mint a székesfehérvári Szent Anna templom.
A várostervezési feladat szempontjából sem volt túl nagy haszna a napnak, de ettől függetlenül tényleg jól éreztük magunkatJ
A legmélyebb benyomást rám az egyik külső lakókerület bejárása tette rám: hasonló földöntúli élmény volt, mint mikor Miskolcba futottunk be 2006 nyarán Verával, és ami köszöntött minket az nem volt más, mint egy cigányputri, ahol az igazán menők szamár vonatatta szekéren utaznak a Ladák között. Hát ez a telep is valami hasonló volt. Mint kiderült csak szociális lakások vannak a telepen, mindenhol gyerekek voltak, ahelyett hogy iskolában lettek volna…. Szóval lehet hogy a spanyolok már jóval korábban beléptek az EU-ba, ugyanúgy megvan itt is az a problémás szociális réteg, mint Magyarországon a cigányok. (csak itt nem más etnikum).
A spanyol diákok pedig úgy viselkedtek, mint az óvodások. Mikor megérkeztünk a városba, rögtön elkezdtek hisztizni, hogy ők éhesek és enni akarnak. Pedig a tanárok megmondták előre, hogy reggel 9-kor indulunk és csak este 10 körül érkezünk meg. Persze csak Petra meg én készítettünk szendvicseket a napra. Ebből kifolyólag a városnézésbe beépítettünk egy egy órás étkezést egy bárban.
A hazaút során már nagyon nehezen toleráltuk a spanyolokat. Amennyire igényesek és ízlésesek megjelenésükben, annyira nincs zenei ízlésük. Folyamatosan spanyol pop-ot hallgatnak, ami a magyar mulatós zenei színvonalával egyezik meg. De ez nem minden, nem volt nekik elég, hogy ez bömböl a hangszórókból, nekik még üvöltve, tapsolva énekelniük is kellett a számokat, három és fél órán keresztül. Szörnyű volt. De tuletuk:)
