Az utazás elég furcsán kezdődött. Egész héten annyi dolgom volt, hogy úgy éreztem, nem igazán tudtam ráhangolódni Barcelonára. Szerda este fél ketőig jegyzeteltem az utikönyvet és utána éreztem azt a jóleső, utazós hangulatot magamban, de aztán csütörtökö is annyi tennivaló volt még...:(
Csütörökön délután elvileg egy csomó időm volt összepakolni, és mindent elrendezni, a végén mégis igencsak sietnem kellett. Maszkot is vettem magamnak indulás előtt, ami úgy tűnik utólag, hogy felesleges volt, de csütörtökön nagyon megnyugtató volt. Annyi és annyiféle ember volt a Mendez Alvarón, hogy úgy éreztem, már attól is beteg leszek, hogy rám néznek. Csak olyan maszkot tudtam venni (a simát csak 50-es csomagban árusították, bár nem értem, hogy ki vesz egyszerre 50-et?????), amit UK-ban gyártottak aszmásoknak és allergiásoknak, szóval valami nagyon profi cuccot sikerült beszereznem.
Szóval a sok tennivaló, meg kapkodás, meg az utazás előtti idegesség miatt elég stresszes voltam, de amint felszálltam a buszra megnyugodtam. Kitaláltam a másnapi utitervemet és aludtam egészen másnap 6:15ig:)
