Az elindulás április 3-án, pénteken nem volt annyira egyszerű, mint ahogy azt reméltem. Sokan tudjátok, hogy nem egyedül utaztam Andalúziába, hanem egy német erasmusos diákkal, Angelikával, akivel már az első találkozás alkalmával jó barátságot kötöttünk, és sok helyet együtt fedeztünk fel Madridban.
A kirándulással kapcsolatban mindent megszerveztem, Angelikának csak a buszjegyeket kellett megvennie, de nem sikerült. Szombaton hajnalban 1:00kor indult volna a buszunk Cordóbába, de csak pénteken délután ment el megvenni a jegyeket, és már nem volt hely a buszon. Ezért gyorsan módosítottam a programot, és Sevillába utaztunk pénteken este 23:00kor. Hát igen, egy tíz napos nagy utazás előtt nem vágyik az ember ilyesfajta izgalomra. Ez volt a tíz nap alatt az összes flexibilitás a programunkban, és kihasználtuk. És el kell mondanom ezután minden tökéletesen alakult.
A szerencsés-szerencsétlen buszjegy esetnek köszönhetően szombat reggel 6:00kor megérkeztünk Sevillába, ahol másfél órát csöveztünk a buszpályaudvaron, hogy elkezdjen pirkadni. (igen, Spanyolországban későn kel a Nap). Nem tagadom, a reggel szörnyű volt, keveset aludtunk a buszon, nagyon hideg volt, és nem volt nyitva semmi sem.
Fél 8-8 körül elindultunk a csomagjainkkal, és mire a Plaza de Espana-ra értünk már kinyitott egy kávézó, ahova rögtön be is tértünk egy kávéra és pisilésre.
A délelőtt további részét a Plaza de Espana-n, és a mellett fekvő Parque de María Luisa-ban töltöttünk. A Plaza de Espana egy félköríves, árkádsorral ellátott épületcsoport által határolt tér, amit a parkkal együtt az 1929-es sevillai nemzetközi vásárra (Exposición Iberoamericana) készítettek. Az teret határoló épület, illetve a parkban található nagy épületek és kisebb pavilonok is Sevilla elmúlt dicsőségét és az andalúz kerámiaművészetet mutatják be. Fantasztikus és gyönyörű!
A parkban található – sok különleges fa, és romantikus kis félsziget mellett többek között – két nagy múzeum is: Museum Artes y Costumbres Populares (Népművészeti és Népszokásokat bemutató Múzeum) és Museo Archeologico. Mindkettő ingyenes. Amit az andalúz körút alatt megtanultam, hogy Spanyolországban, ha egy múzeum mindenkinek mindig ingyenes, akkor az gyanús. Az előbbi múzeumban két napja mi voltunk az egyetlen látogatók, az utóbbiban pedig ugyanolyan köveket és ugyanolyan tematikával állítottak ki, mint minden más archeológiai múzeumban Spanyolországban, amit eddig szerencsém volt meglátogatni (asszem hatnál járok, és nem tervezek még egy újabbat megnézniJ). A kevés látogató ellenére, nekem igazán tetszett a népművészeti múzeum.
A szállásunk egy nagyon mediterrán kis sikátor végén nyílt, a ház ki volt csempézve, mint ahogy az egy igazi sevillai házhoz illik, és természetesen egy kis belső átrium udvar is volt. A szobánk rendkívül egyszerű, de tiszta és rendszeresen karbantartott volt. Akkor még nem tudtuk, de az utazás során ez volt a legjobb szállásunk.
Szombat délután elmentünk a sevillai Reales Alcazares-be. Mint ahogy az az andalúz látogatásra-érdemes épületek 95%-áról elmondható, a Reales Alcazares is ereditleg egy arab palota volt (Al-Andaluz tarifájának pihenő palotája), amit a reconquista után a keresztény királyok további palotaszárnyakkal bővítettek ki. Mondanom sem kell, az arab palota és kertek mellett a keresztény „próbálkozások” labdába sem rúgnak, de az is tagadhatatlan, hogy a keresztény és arab épületegyüttes együtt sokkal érdekesebb, mint amennyire érdekesek lennének az épületeket külön-külön, önmagukban.
Aki nem járt Andalúziában nem tudhatja milyen ott lenni azokban az épületekben és azokban a kertekben. Olyan érzés, mintha az Ezeregy éjszaka meséi világa életre kelne és az ember a kellős közepébe csöppenne. Fantasztikus, teljesen más világ, olyan mintha álmodnál, de közben tudod, hogy az valóság, de ép ésszel fel nem fogható.
Nem tudom, hogy hány órát töltöttünk bent az Alcazárban, de miután kijöttünk először éreztem azt – amit a körutazás alatt később is szerencsém volt átélni – hogy teljesen feltöltődtem látványokkal, mintha mindent láttam volna, ami fontos. Leírhatatlan és elképzelhetetlen, ezt át kell élni. Ez az andalúz csoda.
