Áprilisban eddig nem volt időm unatkozniJ. Az húsvéti kirándulás után meglátogatott Rékus, és fantasztikus hetet töltöttünk el együtt.
Bejártuk Madrid látnivalóit, úgy éltünk, beszéltünk, ettünk, stb., mint a spanyolok. Élveztük az utcai bókokat és sok élménnyel gyarapodtunk.
Voltunk a Pradóban is, együtt is, és azt hiszem, kijelenthetem, többet nem megyek megnézni az állandó kiállítást. A Pradó Spanyolország leglátogatottabb múzeuma, az egyik egykori királyi palotában kapott helyet, melyet pár éve Rafael Moneo egészített ki egy modern épületszárnnyal az időszaki kiállítások számára.
Szóval a képgyűjtemény sok híres festő képét tudhatja magáénak (El Greco, Bosch, Velazquez, Goya, csak hogy az igazán nagy neveket említsem), de szerintem sehol máshol a világon nincs annyi pocsék kép is kiállítva, mint a Pradóban. Tipikus példái a „keret és az üres vászon többet ér, mint maga a műalkotás”-nak. Szóval január óta ez volt az ötödik túrám az állandó kiállításon, és azért nem akarok többet menni, mert a rossz képek egyre jobban zavarnak, és egyre kevésbé tudom miattuk élvezni a jó képeket!
A Pradó mellett meglátogattuk a Museo de Reina Sofia-t és a Thyssen-Bornemissza Gyűjteményt is. Szóval képzőművészet terén nagy kiművelődtünkJ.
A szellemi táplálék mellett azonban a kulináris élvezetekre is fordítottunk figyelmet. Ettünk bocadillo-t a Museo del Jamónban, kipróbáltunk mindenféle tengeri-herkentyűs szendvicset a Rastrón, uzsonnáztunk Chocolate con Churros-t a Choclatería de San Gines-ben, ettünk tapas-t az El Tigre-ben és szombaton este Rékus elvitt vacsorázni a La Bola-ba.
A La Bola egy nagyon régi vendéglő az Operától nem messze, és a madridi specialitásáról híres. Cultura Hispánica kurzuson a tanár azt mondta az amerikai cserediákoknak, hogy onnan tudják megállapítani, hogy törzsgyökeres madridi családnál laknak-e vagy sem, hogy vasárnap Cocido Madrileno-t főz-e a háziasszony. Ugyanis a tradícionális madridi vasárnapi étel a Cocido Madrileno, és ha meg akarjuk kóstolni, akkor a La Bola-ban kell asztalt foglalnunk. Hát az alkalom adott volt, és én ki is rendeltem magamnak a Cocido Madrileno-t. Nagyon finom és hihetetlenül laktató étel. Jellegében és kiadósságát tekintve picit hasonló, mint a magyar babgulyás, de azért nagyon más és nagyon spanyol étel. Bár egytálételként készül, két fogásként kell tálalni. Először meg kell enni a leszűrt levest, és utána a levesben főtt többféle csonthúst, sonkát és csülköt tálalják a szintén a levesben főtt zöldségekkel. Nagyon finom volt és rendkívül jól laktam veleJ. Rékus Sopa Castellano-t, másodiknak pedig garnélarákokat evett salátával. Az is nagyon finom és nagyon spanyol voltJ. És természetesen mindehhez egy kancsó Sangriát fogyasztottunk.
