Pénteken volt Miguel szülinapja. Már hétfőn meghívott a tapas bárban, hogy szeretné ha én is ott lennék, ami nagyon jól esett. A buli már kevésbé volt jó. Miguel teljesen le van égve, azért lett bulija, mert mindenki más vett valamit inni, enni stb. Eddig Miguel nagyon szimpi volt, de pénteken már túl sok volt. Először le akart minket (Petrát és engem) itatni, de rájött, hogy nem nagyon fog neki menni. Ő előbb berúgott a tequilától, mint mi, aztán elkezdett énekelni, és táncolni. A probléma az volt hogy csak ő élvezte. Viszont ami nagyon jó volt az estében, hogy sok mindenkit megismertem, és tök jól tudtam beszélgetni is. Az egyik brazil lány sütött Miguelnek tortát is. Valamilyen brazil specialitást. A nevére nem emlékszem, de piskótatészta volt csoki puding jellegű és talán vanília pudingszerű krémmel, rengeteg kókusszal. Hihetetlenül édes volt.
Szombaton nem volt annyira eredményes napom, mint azt pénteken még reméltem, de nem baj. Este találkoztunk Petrával, és itt van most nála pár napra Hanna is. Elmentünk egy tapas bárba (OK. Madridban egymást érik a tapas bárok, de nehéz olyat találni, ami olcsó lenne és jó is, de mi ilyenbe mentünkJ) Annyira nem volt olcsó, mint ahogy Petra emlékezett, de Madridhoz képest ez is írtó olcsó volt. 2,5-ért kaptunk nagy pohár Tinto de Verano-t (min. 4dl volt), és hozzá nagyadag és nagyon finom tapast. Mikor megérkeztünk, azt hittük, be sem fogunk férni, de szerencsénk volt, mert pont megürült egy asztal, mikor megkaptuk az innivalónkat. A többiek annyira jól érezték magukat, hogy csak rendelték az újabb és újabb köröket. Ez olyan jól sikerült nekik, hogy nem tudtunk időben elindulni az éjszakai buszhoz. Én annyira nem voltam dühös, mert nekem félóránként van szombaton éjszaka buszom, de Petráéknak 4-kor ment csak a következő buszuk.
