Szombaton este nem mentem el a barcelónai éjszakába, mert már este 10kor mindenki full részeg volt az utcákon. Ünnepelték, hogy a Barca megverte a Real Madridot 4-2re, ha jól értettem az üvöltözést:) Másrészt úgy sejtettem szükségem lesz másnap az energiámra, és igazam is lett:) Estére így is annyira elfáradtam, hogy kétszer annyi idő alatt értem oda a buszpályaudvarra a csomagommal.
Vasárnap rggel fél9-kor már a Sagrada Familia bejáratánál voltam. Kihasználtam,hogy még kevesen vannak, és készítettem fényképeket, amin csak az épület van, emberek nékül. Aki járt már itt, az tudja, hogy ez milyen nehéz. Szóval megérte a korán kelni. A jegypénztár 9-kor nyitott, és bő 1 órát voltam bent "egy féligkész templomban". Igen:), de tudni kell, hogy a tornyokban fel lehet menni, és hogy az egész altemplomban és a szegéyneknek létesített iskolaépületben ma múzeum működik Gaudiról és a Sagrada Familiáról.
A Sagrada Familiától a Városházára siettem, amit az utikönyvem mint az öt legjobb barcelonai ingyenesen látogatható nevezetesség közé sorolt! Csak vasárnap látogatható, fél óránként induló idegenvezetéssel KATALÁNUL. Szóval nem sok mindent értettem belőle, de az épületet láttam, és azt meg magamtól is észre veszem, hogy melyik terem gótikus és melyik barokk:)
A Városháza után a Picasso Múzeum felé vettem az utamat, mert azt is feltétlenül látni akartam, és mert minden hónap első vasárnapján ingyenes! Sajnos ezt sokan mások is tudták, és végeláthatatlan sor kígyózott az utcán, a belépésre várakozva. Én is beálltam a sorba, és várakozás közben megebédeltem:) Nagyon furcsa volt, mert a sor kb 15 percig meg sem mozdult, utánna meg 20 perc alatt bejutottam. Nem igazán értem, hogy mi történt, a lényeg az, hogy nem is kellett olyan szörnyen sokat várni. A barcelónai Picasso Múzeumot úgy tartják számon Spanyolországban meg máshol is, mint a világ legnagyobb Picasso Múzeumát. Lehet hogy alapterületre tényleg ez a legnagyobb, de nem akkora durranás, mint ahogy hírlik. Tényleg sok kép van kiállítva, de a képek 90%-a Picasso útkereséséről szólnak, ami nagyon szépek, de mikor a "világ legnagyobb" Picasso Múzeumába megy az ember, akkor "picassosabb" képekre számít, nem pedig impresszonista tájképekre, meg valósághű tanulmányrajzokra. Szóval nagyon sok nagyon szép képet láttam, sok újat olvastam Picasso életéről, és művészeti korszakairól, de a malagai múzeumában sokkal jobb képeket állítottak ki! De aminek nagyon örülök, az az, hogy a malagai és a barcelonai Picasso Múzeum és a madridi Reina Sofia után úgy érzem Picasso lett az általam egyik legjobban ismert festő:)
A Picasso Múzeum után a vele szemben található prekolumbián szépművészeti alkotásokat bemutató múzeumba mentem, ami szinte kongott az ürességtől. És egyébként nekem is picit furcsa volt, hogy Cultura Hispanica órán is azt tanultuk, hogy Barcelona városa az újkorban visszaesett a fejlődésben, mert nem tudott részt venni az új kontinens gyarmatosításában és kereskedelmében. Szóval akkor hogyan kerülnek ide prekolumbián emlékek??? Erre a kérdésemre nem kaptam választ, de a kiállítás igazán magávalragadó volt. Röviden és tömören leírták, hogy milyen tájegységek és korszakok szerint állították ki a tárgyakat, és hogy melyiket mi jellemzi! A kiállítás főleg szobrokból állt, amiknek a "naiv" ábrázolásmódja mindegyik szobrot áthatott. Egyre jobban kezdem érteni, hogy Gaugain miért hagyta ott Párizst:)
A múzeumok után csak sétáltam, sétáltam, sétáltam, sétáltam, pihentem egy picit, és folytattam a sétát:) Összesen három "látnivalót" nem tudtam meglátogatni Barcelonában: Palau Güell (kívülről láttam, de bemenni nem tudtam). Finca Güell és Diagonal Áruház, mert ezek annyira kint voltak a központból, hogy oda meg vissza is metrózok, akkor is minimum egy órát tart csak az utazás, ezért úgy döntöttem, inkább a középkori belvárosban töltöm az időmet. Sétálgatok, épületeket nézegetek... Jártam a Ramblán, a gótikus és egyéb belvárosi negyedekben, az 1882-es világkiállítás parkjában, a Zenepalotában, és végigsétáltam a tenerparti sétányon a Colóntól az Olimpiai Parkig. Az Olimpiai Parknál miután "megcsodáltam" Gehry szobrát, északra vettem az irányt, át a Villa Olimpic-on keresztül.:) Ekkor már kilenc óra volt, ezért el kellett indulnom a szállásra, felvenni a csomagomat és elmenni a buszpályaudvarra. A buszom pontban 23:00-kor indult Madridba, ami 6:25-re érkezett meg Madridba. Hát igen, akármennyire is nincs gondom az alvással sehol, azért meglehetősen fáradt voltam hétfőn... De azt hiszem igazán nem panaszkodhatom egy ilyen fergeteges barcelonai hétvége után.
