Az utolsó közös napunk rendkívül kalandosan telt. Először is kivittük Bálint csomagját a reptérre, és betettük a csomagmegőrzőbe. Mert a repülője 7:30-kor indult, ami azt jelenti, hogy 6 után egy picivel ki kellett érni a reptérre becsekkolni. De az élet nem egyszerű, a metró csak 6kor indul, és a héten metrósztrájk volt. Ami nem azt jelenti hogy nincs metró, csak azt hogy ritkábban, és nem lehet tudni, hogy pontosan melyik járat marad kiJ. De ilyen apróságokon Spanyolországban kár fennakadni.

Az a borzasztó a madridi tömegközlekedésben, hogy bár az éjszakai „menetrend” csak hajnali 2-től 6-ig tart, mégis erre a 4 órára megbénul a tömegközlekedés. Ez az az időszak, amikor metró egyáltalán nincs, és az éjszakai buszok is csak rendkívül ritkán és kevés útvonalon járnak. A másik borzasztó dolog, hogy Madridban nincsen egy közös részvénytársaság, ami összefogná a tömegközlekedést, nem úgy mint otthon a BKV. Szóval akármennyire is „szar” a BKV, sokkal jobb, mint az, ami itt van Madridban. Itt külön van busztársaság, külön metrótársaság, és nincs rendes információs felületük, sem az interneten, sem a pályaudvarokon vagy a megállókban. Sokszor a saját járataikról sem tudnak semmit, nem hogy a metró és a busz kombinálásáról.

Szóval Bálinttal szombat hajnalban úgy jutottunk ki a reptérre, amilyen útvonal nem létezik sem a hivatalos busztársaság információs irodája, de a reptér hivatalos információs irodája szerint sem.

A busztársaság központi információs irodájában azt mondták, nincs éjszakai járat a reptér felé. Ezzel szemben egy buszmegállóban találtunk olyan Madrid térképet, amin minden buszjárat útvonala fel van rajzolva. Ott megtaláltuk az N4-es járatot, és sikerült azt is lelesni, hogy a Plaza de Cibellesről Barajasig megy. Elsétálva a Plaza de Cibellesre, megkerestük azt a buszmegállót, amiből az N4-es indul. Ez is eltartott egy darabig, mert innen kb 30 busz indul. Miután megtaláltuk, ott ki volt írva a menetrendJ. Végre a küldetés egyik fele teljesítve.

A reptéren kiderült hogy van Barajas, ami egy falu, és a falu déli határában van a terminál 1, 2 és 3 és a falu északi határában terminál 4-es. Ha az egyik terminálra ki tud jutni az ember, akkor onnan már ingyen viszik át a másikra a reptéri buszok, de a faluból hivatalos információ szerint csak taxival lehet eljutni bármelyik terminálra is (vagy metróval, de ez ugye nekünk későn lett volna). A taxi 20 euró lett volna, amit nem csak én sokalltam 1 metrómegállónyi taxiútért.

Végülis az általam rajzolt (pár vonalas) térkép alapján leszálltunk az éjszakai buszról „valahol útközben”, vagyis ott, ahol valószínűsítettem, hogy a legközelebb szállhatunk le a termináloktól. Persze semmi tábla, semmi segítség, de 5 perces séta után már az 1-es terminálban voltunk BálinttalJ.

Ezután a kaland után úgy érzem, nem kerülhetek olyan helyzetbe itt kint, amit ne tudnék megoldaniJ.

 

A reptérre való kijutás mellett sok más dolgot is csináltunk. Voltunk két múzeumban is, rengeteget sétáltunk az utcákon és ettünk egy búcsúvacsorát a Museo del Jamonban. Mindketten menüt ettünk, és feleztünk, hogy minél több ételt kipróbálhassunk. Előételnek én sárgadinnyét ettem sonkával, Bálint pedig valamilyen csicseriborsós-halas levest kapott. Nagyon finom volt az is, sok foghagymávalJ. A második fogásom kirántott halfilé volt (de nem olyan kis mirelit halrudas), hanem egy hatalmas halszelet, amiből előre kiszedték a szálkátJ. Istenien finom volt, csak a körettel spóroltak. A hal mellé csak egy kis adag salátát kaptam, de ahogy Bálint felhívta a figyelmemet, itt legalább nem a körettel kell jóllakni. Bálint rendelte a másik lehetőséget második fogásnak, amiről fogalmunk sem volt, hogy mi lesz, mert nem ismertünk semmi szót belőle. Bálint is nagyon elégedett volt a választásával: három fürjet kapott lecsós jellegű pikáns mártással és hasábburgonyával. Az is rendkívül finom és ízletes volt (kár hogy nem emlékszem a nevére).